1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. (tn is ) ismerete, értesülése, ill. tapasztalata van valamiről, es. valakiről. tudom, mi történt; nem tudok róla; tudsz egy jó szabót? | tisztában van valami mivoltával, jelentőségével. tudja, mit beszél; ▸ tudva és akarva ▸ mióta az eszemet tudom | tn ▸ tud magáról | biz emlékszik valamire. tudom, mikor apám azt mondta ... | ▸ tudod, tudja, tudjátok, tudják tudod, tegnap levelet kaptam; ▸ tudod mit!?

2. bizonyosra vesz valamit, meg van győződve róla. tudom, hogy ebből baj lesz. | nép rég hisz, vél, gondol. azt tudtam, hogy nem vagy itthon.

3. <ismeretet> a gyakorlatban képes alkalmazni. tudja a szerepét; tud hegedülni. | tn ért és beszél vmely nyelven. tud angolul. | <vmely erkölcsi rendet, (illem)szabályt> ismer, és aszerint cselekszik. tudja a tisztességet.

4. tn biz nagy hozzáértése, tudása van. nagyon tud ez a fiú. | tn ▸ tud valamihez

5. erővel, ügyességgel képes <valamit tenni>. már tud járni a baba. | lelki, értelmi képessége van <valaminek az ellátására>. nem tud szervezni. | hajlandósága, készsége van <arra, hogy valamit érezzen, vmely magatartást tanúsítson>. nem tudom sajnálni az ilyen embert. | ▸ tud valamit valakire erre a lányra aztán nem tud senki semmit!

6. lehetősége, módja van <valamit tenni>. nem tudtam korábban jönni.

7. ritk <pénzt, tartozást> beleszámít valamibe; betud. a foglalót a vételárba tudjuk. | rég <cselekedetet> valakinek a terhére számít, felró. bűnéül tudják.

[ fgr ]

I. htl névm

II. von névm elav aki (csak).

III. fn

I. hat-rag

II. <a birt jelző ragja a birtokos megjelölésére.> anyámnak az [arca].

1. (t. n. is ) nyelvével és nyelőcsöve izmaival szájából a gyomrába juttat valamit. ha nyel, fáj a torka. | mohón eszik v. iszik valamit. biz: nyeli, mint kacsa a nokedlit.

2. tn ( -t ragos hat-val is ) efféle izommozgást végez, kül. hogy nyugalmat erőltessen magára. nyelt egy nagyot. | (t. n. is ) (indulatot, kellemetlenséget) magába fojt, szó nélkül eltűr. sok mérget nyel; egész évben csak nyelt.

3. <port, füstöt stb. > belélegez.

4. kissé vál <lyukacsos anyag, üreges tárgy> nagy mennyiségben magába fogad valamit. a föld nyelte az esőt. | biz <pénzt, anyagot> nagymértékben fogyaszt. | kissé biz <jármű nagyobb távolságot> gyorsan megtesz, befut. nyeli a kilométereket.

[ fgr ]

1. <valamit megelőző cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a kif-ére.> belépvén [körülnézett]. | <gyak. ok kif-ére is.> félvén [a hidegtől, jól befűtött].

2. rég irod <a -va/-ve ign-ével azonos szerepben.> futván [megy].

1. az ízlelésnek, rágáskor a táplálék keverésének, a nyelésnek (, emberben a beszédnek is ) a szájban levő izmos, mozgékony szerve. ▸ kilóg a nyelve | vágóállatnak ez a testrésze (mint étel). füstölt nyelv.

2. <kif-ekben: az embernek ez a szerve mint a beszéd, kül. mint a pletykázás, megszólás jelképe.> a falu, a város nyelvére kerül; nyelvére vesz valakit; ▸ rossz nyelve van csípős a nyelve ▸ vigyáz a nyelvére | ▸ a rossz nyelvek | ▸ nyelvet fog

3. szavakat alkotó beszédhangokból álló jelrendszer mint a gondolatok kifejezésének és a társadalmi érintkezésnek az eszköze. ért vmely nyelven.

4. nyelvt | ennek vmely rétegben, körben v. valaki által haszn. változata. társalgási nyelv; jókai nyelve. | ▸ irodalmi nyelv | vmely egyén v. közösség gondolkodásmódját, ízlését tükröző beszéd. ▸ tud valakinek a nyelvén beszélni

5. vmely közösségben megállapodott jelentéssel haszn., nem beszédhangokból álló jelek rendszere. a süketnémák nyelve. | műv vál kifejezőeszközök összessége, rendszere. a zene nyelve.

6. eszköz, műszer lengő, mozgó alkatrésze. a mérleg nyelve. | a cipő befűzhető nyílása alatt levő bőrdarab. | zene sípban a hangot adó rugalmas lapocska. ▸ jól felvágták a nyelvét fel van vágva a nyelve

[ fgr ]

1. valakin, valamin rajta, ill. a felületén, tetején. a fiún [kabát van]; a kövön [áll].

2. vhol benn, ill. vmely helyiségben, intézményben. a konyhán, az egyetemen. | vmely helységben, településen, terepen. az erdőn, budán. | valaminek a színhelyén. temetésen.

3. vmely időben. azon a napon; télen.

4. <valamilyen> módon. [éles] hangon.

5. valakit, valamit fel-, ill. kihasználva, valamivel mint eszközzel. fián [élősködik]; autón [jár].

6. valami miatt. [megsértődik] a tréfán.

7. valamilyen állapotban, valamilyen körülmények között. békén [hagyja].

8. <vonzatként.> [gondolkodik] a dolgon; [segít] a betegen. | <vonzatszerűen, nu-val.> az erdőn [túl].

<némely magánhangzós végű mn-hez:> -an/-en. mohón.

1. gondolatait, élményeit élőszóval kifejezi. ▸ úgy beszél, mintha gombóc galuska volna a szájában | ▸ valamikben beszél | ts <közölnivalót> szavakkal kifejez. ▸ rosszat beszél valakiről ▸ mit is beszélek! ▸ mást beszél, mint bodóné, mikor a bor árát kérik | (ts is ) ▸ vmely nyelven nyelvet beszél | ▸ valamilyenre beszéli magát a torkát a hangját

2. szót vált, tárgyal, társalog valakivel. beszél valakihez, valakinek, valakivel; ▸ lehet vele beszélni | telefonbeszélgetést folytat valakivel. | ▸ valamiről beszél miféle pénzről beszélsz?

3. (ts is ) biz elmond, elmesél. így volt? beszélj már!

4. ▸ valamiről beszél még nem beszélhetünk kudarcról. | ▸ nem is beszélve valamiről arról, hogy

5. beszédet, előadást tart.

6. ▸ valami beszél valakiből

7. <írásmű, tudomány> szól valamiről, tartalmaz valamit. | <dolog> mintegy feltárja valaminek a jellegét, lényegét. a tények beszélnek. | vál tükröz, elárul valamit. arca sok kínról beszél.

8. valaminek fontossága van, valami számít. ennek csak a pénz beszél!

[←beszéd ]

<igei jelentésnek személy, idő, mód megjelölése nélküli megnevezésére.> írni, ülni.